2013. október 7., hétfő

Venni..Észrevenni..magadhoz venni..felvenni..a boldogságot. Mint egy kényelmes, meleg kötött pulóvert. Ami körülölel. Lágyan. Épp annyira, hogy ne szorítson. Hogy ne legyen olyan érzésed, mintha fojtogatnának. De körbefon, védelmez. Felfűt, perzsel,de nem éget. Pont illik rád. Mintha mindig is hordtad volna. Felfedezni véled benne gyermekkorod melegségét. A forró teákat egy hideg téli éjszakán. A szegfűszeges narancs illatát a konyhában. Az őszi sétákat fent a hegyekben. Azt az érzést, amikor szerettél, tisztán, őszintén és érdekek nélkül. Azt, hogy magáévá tesz, egybeolvad veled és olyan magaslatokba jutsz általa, amikre még csak számítani sem mertél korábban. Mert fáztál. Mert minden pulóver, amit vettél, rengeteg válogatás és pénzkidobás árán, nem melegített eléggé. Szúrt. Szoros volt a nyaka. Úgy érezted, valami idegen, valami nyugtalan, valami rossz vesz téged körül. Háborgott ellene a bőröd, az érzékeid. A lelked. És most, amikor már inkább nem is keresed és úgy döntesz, inkább fázzak meg, mint hogy még egyszer csalódjak a saját választásomban, rátalálsz. Lehet a legeldugottabb butikban, ahová tévedésed okán jutottál. Lehet, hogy már többször elsétáltál előtte a plázában, de mindig az volt az érzésed, hogy az nem a te pulóvered. Mert nem volt még ott az ideje, hogy észrevedd. Mind idáig. Most azonban, a tiéd. És nem kell ígérnie, mert tudod, hogy többet nem fogsz fázni. Mert marad és vigyáz rád. És tudod, hogy minden pillanatban felfűti majd szíved kunyhóját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése