Mikor felnézek az égre, a legszebb égő fényre, a te arcodat látom, már már ködbe veszve. Ha lehunyom a szemem még kristály tisztán látom. Ott ültem az öledben, s hallom idebent, milyen önfeledten játszom. Mosolyod melegíti most is a szívemet, bár nem vagy itt velem, érzem, most is ugyanúgy szeretsz. 

Játszanék még egyszer, boldogan, gyermekként. S te játszanál velem, boldogan, gyermekként. Bár kívülről erős voltál, rettenthetetlen, szíved lágy volt, szereteted végtelen. Hálás vagyok, hogy az unokád lehettem.