2013. szeptember 23., hétfő

" Mondjuk, az igazi nő nem adja könnyen magát. Az igazi nőért küzdeni kell. Kérdem én? Nem létezhet hirtelen jött érzelem? Az a bizonyos belobbanó láng? A "mintha ezer éve ismernélek és szeretnélek" érzése? Ami felborítja a bábukat a táblán és felülírja megtervezett taktikai lépéseinket? " Mit mondunk, mit árulunk el magunkból. Mikor és hányadik randin hagyjuk, hogy megcsókoljon, adjuk oda magunkat?" De közben mi mit teszünk? Teszünk egyáltalán valamit azon kívül, hogy taktikázásba és fárasztó játékokba hajszoljuk magunkat is és a másikat is? Nem attól leszünk feltétlen érdekesek, hogy meddig váratjuk. Beszélhetünk vadászösztönről persze, de ha a vadász nem látja meg az űzött vad szemében az életért való küzdelem tüzesen parázsló lángját, nem fogja űzni, hajtani. Nem fogja akarni. Ugyanígy a férfi sem fog csak azért maradni, mert kéretjük magunkat. Mert ígéretekbe hajszoljuk. Ne a beteljesülés ígéretéért maradjon. Szabad választásból, érdek nélkül. Azért mert lát téged! Akar téged! Akár most adod ezt meg neki, akár később! "

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése