2013. július 23., kedd

Tudnunk kell, hogy van egy Napunk

Manapság egyre többen akadnak el a sárban. Belelépnek ugyanabba a pocsolyába és minduntalanszor megismétlik ezt. Megragadnak egy kapcsolatban,ami már nem hozza lázba őket vagy nem teszi boldoggá úgy mint régen, nem okoz már izgalmat vagy meglepetést. Persze èrtem én, megszokták. Tudják milyen mély a pocsolya,tudják,hol lesznek vizesek,mennyi időbe telik majd,mire átjutnak rajta. Mégsem kerülik ki őket. Pedig már régen túl lehetnének rajta és járhatnának újra a száraz úton. Meg kell találni azt az utat,ahol süt a nap és mosolyog ránk az ég. Persze boruljon be,tomboljon egy szélvihar mégsem leszünk vizesek,sárosak. Csak erősít minket. Ne higyjük el azt,hogy a boldogságért küzdeni és szenvedni kell. Hódítani persze, az más dolog. A boldogság az jön magától és marad is. Akkor és attól kapjuk akire nekünk épp szükségünk van. Napot hoz. Nem esőt. Nincsenek gödrei amik vízzel telhetnek meg,amiken át kell gázolni és közben bőrig ázni - problémákba,veszekedésekbe,komorságba merülni. Annyi üres arcot látok. Annyi segítségért kiáltó tekintetet. Leragadnak egy holtponton. Szeretem nem szeretem? Akarom nem akarom? Vagy a másik kéne? Persze "megmondták" ha két embert szeret valaki válassza a másikat. Na de ha ő is a gödrös út? Várni egy harmadikra,negyedikre? Akinél nem gödrök vannak hanem eső közben is ragyogó nap és szivárvány? Na igen. Felállni a két szék mellől és keresni egy fotelt. Mert pad alá esni ilyenkor majdnem, hogy elkerülhetetlen és sosem leszünk biztosak, jól döntöttünk-e.  Csak túl hamar feladjuk és székre ülünk. Bizonytalanság mindenhol. Pedig a boldogság és a szeretet a bizonyosság. Ahol bizonytalanság van,ott már hibádzik a képlet. És ez nem csupán optimizmus. Ott gyűlik a víz a gödörbe. És hiába próbálsz meg változtatni, húzol gumicsizmát a víz nem szűnik meg. Csak nem ázol el. Az emberek továbbá javarészt már a találkozáskor kiássák a gödröket. Milyen külső, milyen autó, milyen egzisztencia, milyen múlt,mekkora ismerettség, mekkora bankszámla,mekkora korkülönbség?! Pedig nem ez a lényeg. Egyszintűek a rezgések? Termelődik az endorfin? Mosolyra görbül a szád? Szeretnél minden reggel annak a nőnek vagy férfinak a mosolyára kelni? Gondolsz rá? Eljátszottál már a gondolattal? Ha játszol, veszíthetsz persze, de itt élsz a mostban és mindig újra kezdheted! Hagyd, hogy mosolyogjon rád az élet.
Más területeken persze harcolni kell.Emberek,gondolkodásmódok,helyzetek,munkák,lehetőségek,szülők mellett vagy ellen. De a földünk egyik részén muszáj tudnunk, hogy mindig süt a nap. És még ha felhők is gyűlnek fölöttünk, az a bizonyos ránk mosolyog. Ezért inkább várjunk. Engedjük el azt az egyet,kettőt,hármat. Vagy engedjük be azt aki a napos oldalon áll és lehet,hogy pont a mi vonatunkra vár. Persze törvényszerű, hogy megüthetjük a bokánkat. De jobb megpróbálni és elbotlani mint nem megpróbálni és csak agyalni rajta. Legyünk mosolyemberek élettelteli,ragyogó tekintettel. Ezt két dolog idézi elő. Egyrészt az elhatározás, hogy boldogok leszünk bármekkora vihar is tombol a fejünk felett és nemet mondunk a pocsolyákra. Másrészt pedig az a nő vagy férfi,akitől mosolyog a szívünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése