tépd le, váltsd be, higyj benne, váltsd valóra..

"Vedd el, amire szükséged van". Vagy inkább tépd le. Vedd igénybe. Vágj bele. Vidd magaddal azt a papírdarabot, amire szükséged van. És váltsd be. Mint egy kupon. Csak ez éppen a vágyaidat testesíti meg. Azokat az érzéseket, vagy történéseket, amelyek hiányoznak. Ez az első. Szakítsd le, őrizd meg. Gondolj rá. Hidd el, hogy megkaptad, hogy átéled, hogy átérzed. Hogy átjárja a lényedet. A szeretet, a remény, a megértés, a bátorság, a béke, a szenvedély érzése. Hogy gyógyulsz. Hogy gyógyul a lelked. Hogy szép vagy kívül és belül egyaránt. Válts át egy másik frekvenciára. Vedd le az álarcaidat, dobd el magadtól a kételyeket. A problémákat. Zárd ki a kétely és a boldogtalanság érzését. "Szükség". Mert szükségünk van. Legalább egy barátra, egy lelki társra, egy szerelemre, legalább egy ellenségre. Egy mosolyra, egy ölelésre, egy kedves szóra vagy éppen intő figyelmeztetésre. A káoszra, amit aztán rendbe rakhatunk. Valakire, aki segít takarítani. Aki helyre tesz. Egy jó reggelt sms-re, egy "álmodj szépeket" telefonhívásra. Egy tábla csokira, egy de inkább egymillió apró gesztusra, utazásra, felfedezésre. Sebekre. Rengeteg sebre, vágásra, sérülésre. Fizikálisan is és lelkileg is. Esni-kelni, törni, összeforrni. Magányba burkolózni, hogy aztán kinyílhassunk újra. Hernyónak lenni, hogy pillangók lehessünk. Hitre. Türelemre, hogy ne fogyjon el a hitünk. Erőre, hogy meg birkózzunk a közben elénk táruló akadályokkal, reményre, hogy meg fog változni, ami fájdalmat okoz a jelenben. Bátorságra, hogy felvegyük a harcot a támadókkal, akik nem hisznek bennünk és a céljainkban. Békére, hogy elfogadjuk azokat a dolgokat, amiket el kell engednünk a jövőbeni még jobb érdekében. Szenvedélyre, amivel élünk, érzünk, átélünk, megélünk, átérzünk. Ami a lényünkké válik. Megértésre másoktól, akik olyanok mint mi, és abban hisznek, amiben mi. Lelkek, sorsok közösségére. Gyógyulásra, mert az emberi lélek mindig képes a regenerálódásra. Szabadságra, hogy megélhessük, amit kapunk az élettől a hitünknek köszönhetően. Magányra és eltávolodásra, hogy eldönthessük, kihez és mihez akarunk közel kerülni, kitől vagy mitől távolodunk és ki vagy mi az, akit-amit meg szeretnénk tartani magunk mellett. Végül pedig, de nem utolsó sorban, a szerelemre és szeretetre, hogy mindazt amit kapunk, önzetlenül és érdekek nélkül, valakivel, de megoszthassuk. Akinek adhatunk. Teljes szívből, igazán, őszintén lemondások nélkül. Akinek a kezébe helyezhetjük a titkainkat és fájdalmainkat. Hinni, hogy létezik lelki társunk aki olvas a szemünkben. Aki előtt nyitott könyv lehetünk. Aki hisz bennünk. Mert bármiről beszéljünk, mindig a hitre lyukadunk ki.

A halak jelmondata pedig a következő: "Hiszek". Így én ezt tudom átadni azoknak akikben hiszek. Egy mosollyal, egy öleléssel, mert akarom bizonyítani, hogy igenis van, hogy ennyi elég ahhoz, hogy valakit boldoggá tegyünk vagy feldobjuk a napját. Hogy megszabadítsuk a problémáitól. Hogy higgyen. Akár magában, akár benned akár másban. Hogy megfeledkezhessen a fájdalomról. Hogy arra gondolhasson, azért is kel fel ma, mert valaki rámosolyog. Mert lesz ember, aki rámosolyog. És meglátja a mosoly szépségét és erejét. És rájön, jobb felemelt fejjel járni és nyitni a tekintetekre. Mert egy mosoly bárhonnan jöhet, ha azt persze szívből és igazán adják, erőt sugároz. Hitet sugároz. És igen, néha akár az is előfordulhat, hogy a mosoly csak az első lépcsőfok. Ha minden napodat egy mosollyal kezded és zárod, több erőd lesz a következőhöz is. Feltölt, regenerál, ellazít és megnyugtat. 

Egy mosoly tőlem. Mert én ebben hiszek! :)