2013. július 29., hétfő

Hinnünk kell, hogy az élet mindig eltalálja az 5-öst a lottónkon. Rabul ejthet minket bármi. Egy pillantás, cinkos kacsintás, egy szimpla hello, egy segítő kézfogás vagy egy igazi mindent bele 1000 wattos mosoly. Szerelmesnek kell lenni. Először is, magába az életbe. A világba. A természet sokszínűségébe. Helyekbe, pillanatokba, és abba, aki mindezt megadja nekünk és át is éli velünk. Kikötni a hajónkat és evezni a naplemente felé időpocsékolás. Látjuk onnan is. Szép persze, de mindig ott fog motoszkálni a fejedben, vajon milyen lehet a tó közepéről? Nem mindegy, hogy egy koncertet csak kívülről hallgatsz, vagy átadod magadat a tömeg pulzálásának és eggyé válsz a zenével. Egy ideig élvezed is, mert van kivel megosztanod. De egyszer ez kevés lesz. És egy torta, amit felszeletelsz, soha nem lesz már teljes. Olyan kell, aki csónak nélkül is beúszik a lemenő nap alá és egymagában is pulzáló tömeg. Mindemellett kikötő és otthon. Rendezett, békés. Napos oldal, teljes odaadással és megadással. Mosolyokkal, szelídségbe burkolt vadsággal, őszintén, nyíltan, érdekek nélkül. Mint egy folyton mozgó nyugvópont. Bonyolult mégis megfejthető komolyan bolondos vagy bolondosan komoly és felelős azèrt, akit megszelídített..






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése