welcome..

Az életünk a nagy találkozásokról szól! A nagy lehetőségekről! Az elhatározás az, ami egyedül állandó. Hogy beengedjük ezeket az apró csodákat az életünkbe. Nyitott szívvel járni épp oly fontos,mint nyitott elmével. Ne keressünk. Idővel minden ránk talál, ha hiszünk benne. Az egyetlen feladatunk, hogy ne engedjük el. Köszönjük meg ezeket a lehetőségeket és ne akarjuk mindezt minden áron viszonozni. A görcsös próbálkozások megnyilvánulása negatív érzéseket hozhat az életünkbe. Az életünk viszonoz mindent helyettünk. Egy kedves mosoly vagy egy "hogy vagy" sokszor nagyobb köszönet, mint egy drága ékszer vagy autó vagy materiális ajándék, tett. 

Nyissunk ajtót és invitáljuk be nyitott szívvel az újat. Kínáljuk meg egy forró teával és ültessük le lelkünk kanapéjára a kandalló elé, hogy őt is melegítse fényünk. Ne azt a pasit keressük aki alfa hím, félisten, macsó. Azt keressük, aki megnevettet. Aki felé bátran nyithatunk. Ne akarjuk behatárolni, konkretizálni, iktatni. Ne hagyjuk, hogy a munka világában tapasztaltak rávetüljenek kapcsolataink kezelésére. Ne akarjuk határidőnaplóként kezelni, vagy excel fileként. Ne úgy tekintsünk rá mint egy fontos megbeszélésre vagy sorsdöntő tárgyalásra. A nő vagy a férfi legyen az otthon. A nyugvópont. A titkos rejtekhely. Fenébe a munkahelyi rendszerrel. Meguntam a szabályokat. A sorban állást a hivatalokban. Egyre jobb merőben kilógni a sorból, háttal a világnak. Háttal azoknak, akik negatív energiákat sugároznak felénk. 

A betonozott úton csak a kislányok járnak. A nők inkább az off-road hívei. Ők utakat alakítanak ki. Nem megbánni semmit, ami kicsit is örömet okozott az életünkben, Ennyi az egész. Elhinni, hogy kortól, nemtől, foglalkozástól, álmoktól, külsőtől eltekintve mind különlegesek és egyediek vagyunk. A magunk módján. És, hogy akik bántanak minket, azért teszik, mert félnek az erődtől. Félnek a benned lakozó energiáktól, a tiszta lelkedtől. Félnek, hogy nem csak meglátnak, de észre is vesznek. Hogy megtalálnak. A sebek pedig, nos, idővel begyógyulnak. Ez a legcsodálatosabb emberi tulajdonság. Olyanok vagyunk, mint a bőrünk. Lassan vagy gyorsan, de gyógyulunk. Megtisztulunk a sártól, portól és mocsoktól. A sebek begyógyulnak. Függetlenül attól, hogy kis heg, nagy heg vagy forradás marad utánuk, vagy nyomuk se. Csiszolódunk, megújulunk. És előlről kezdhetünk mindig mindent. Mert itt élünk a MOST-ban.