döntsük le a falakat..

Döntsük le a falainkat. Döntsük le a gátakat. Hagyjuk, hogy a szeretet és a törődés beáradjon az életünkbe. Túl magasra emeltük ezeket a falakat. Túl sokáig várunk arra, hogy ki az aki megmássza őket? Miközben senkitől nem várhatjuk el. Nem mérettethetjük meg. Jöjjenek szabad akaratukból. Egy ideje az már nem lep meg, ha valaki elmegy. Inkább az lep meg, ha marad is az életemben. A távozás egyéni elhatározás. Maradni viszont, mindig közös döntés. Ő akarja, én akarom, Ő szeret én szeretem, Ő bízik bennem én szintúgy ezt teszem. Kár folyton azon rágódni mi lesz?! 

A legtöbben annyira félnek hogy eddig a gondolatmorzsáig sem jutnak el, mert elzárkóznak minden fájdalomforrástól. Pedig a harcosok sem nyertek csatákat sérülések nélkül, a tudósok is számtalanszor hibáztak mire végül rájöttek a megoldásra. A felfedezők is sokszor tévúton jártak. És mindig a tévút során szerzett élmények és tapasztalatok tették a végén olyan különlegessé és emlékezetessé a célba érést. A megérkezést a kitűzött úti célhoz.  Mondják a gondolat megöli a tettet.

 Nos a félelem pedig megöli a szerelmet. Ne szingli vagy boldogtalan emberek legyünk félelmekkel.  Legyünk felfedezők egy kitűzött úti céllal. Ahová megérkezhetünk. 

Vágj bele, kockáztass, tévedj el százszor, sérülj meg, ess csapdába majd mássz ki belőle, ejts foglyokat, keress, találj, fedezz fel, kóstolj,ízlelj, gyógyíts, sebesíts, védd magad és védelmezz. Majd mikor már elfáradtál, koszos vagy és elgyengült hited néha el-el hagy célba érsz. Mert az, aki szeret és megérdemli hogy szeresd, ezt az éned fogja becsülni és szeretni.