Soha nem indul könnyen. Soha nem idő és menetrendszerűen jön az életünkbe. Általában beesik az ajtón, olyan hirtelen és nagy hévvel jön. Ha nem, akkor pedig bekúszik az ajtó alatt, mint a szellő által keltett huzat. Bejön az otthonunkba. Befészkeli magát lelkünk puha párnás fotelébe. Van, hogy egyből otthon érzi magát, van hogy idővel válik csak otthonává és előfordul, hogy csupán egy hívatlan idegen az. Lakva ismerszik meg az ember, mondják. A fotelből nézve szépen lassan észrevesz minden apró részletet. Hogy hordod a hajadat, melyik mosolyod mit jelent. Mikor vagy fáradt, mikor vagy gyenge. Mikor vágysz szeretetre és mikor kell, hogy magadra hagyjon. Tudja, mikor kell megszólalnia, mikor marad csendben. Mikor kellesz neki és mikor kell ő neked. Látja milyen vagy, amikor csak a rossz oldaladat tudod megmutatni. Nem csak a feketét és fehéret. Látja lelked egész színskáláját. A szenvedélyes vöröset, a rikító sárgát, a sugárzó kéket a nőies gyöngéd pinket vagy éppen a fakó erőtlen szürkét. Majd mikor már látta, dönti el, hogy valóban marad e az otthonodban - otthonotokban, vagy csupán melegedni tért be lelked ajtaján.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése