Amikor arról mesélnek nekem, légy türelmes, várd ki a végét, nyugi eljön annak is az ideje. Először megfogadom a tanácsot és valóban türelmes leszek. Majd eltellik egy kis idő és kezdem elveszteni a nyugalmamat. Kétségbe esek. Vacilálok. Mi van ha mégsem? Mi van ha vesztegetem az időmet? Az értékes időmet?! Aztán mindig eszembe jut az a tény, amely kis világunkat mozgatja és amely rámutat arra, valóban érdemes várni mégha sokszor kiábrándítóan hosszadalmas is. Minden követ ismerned kell egy hegyen ahhoz hogy valóban úgy mászd meg ahogy megérdemli és hogy megérdemelhesd hogy megmászod..