2013. február 12., kedd

Listen


Van az a hang, ami a szívedbe mar, lyukat éget a lelkeden és suttogva porrá tapossa a szívedet . És igen, ez az a hang, amelytől újjászületsz. Ami megerősít és kihozza belőled valódi énedet. Néha mindannyiunknak szüksége van egy ilyen hangra.









Rihanna - Stay (feat. Mikky Ekko) Official Video HD

2013. február 10., vasárnap

Imagine


A lehetőség egyszerű..a lehetőség adott..és ha megkapod mindössze három dolgot lehet tenni vele..
élni, nem élni vagy visszaélni vele..talán csupán a választás teszi nehézzé..vagy csak mi magunk, a félelmeink, a kimondott és eltitkolt vágyaink, a korlátaink..


Once/Once upon a time

Once upon a time - Egyszer volt. Hol nem volt. Mind ismerjük a meséből. A happy end-el végződő mesék mind így kezdődnek. Volt egyszer egy királylány, volt egyszer egy szegény asszony, volt egyszer egy...

Ez a mese. A hol volt, hol nem volt. Gyermekként hiszünk bennük. Az egyszer szóra még úgy tekintünk, mint a jövőben megtörténő jóra. Egyszer majd felnövök, egyszer majd elutazok, egyszer majd kalandor leszek, egyszer férjhez megyek, egyszer anyuka leszek. Az egyszer kiskorunkban a lehetőségek tárháza. 

De ez az egyszer gyorsan eljön. És ez a szó hirtelen a régi értelmében jelentéktelenné válik és új értelmet nyer. Az elszalasztott lehetőségeket vetíti előre. Bármi, amihez úgy állunk hozzá, hogy majd egyszer. Az 10 év múlva is majd egyszer lesz. Kibúvóvá válik az álmaink alól. Megtestesíti félelmeinket, eltitkolt vágyainkat és azt, hogy valójában nincs akaraterőnk arra, hogy valóra váltsuk. Az egyszer ami soha nem jön el. Az a bizonyos prímszám ami kísért mindannyiunkat. Leláncol és kalitkába zár. Lépjünk túl rajta, változtassunk. Helyettesítsük be az egyszer a mosttal. Mert most élsz. Nem tegnap, nem holnap. Most élsz, a most-ban. Legyen az azonnal, hirtelen, rögtön, tedd meg. Improvizálj.Ne higyj annak, aki azt mondja képtelen vagy rá. Egyikünk sem ismeri saját határait amíg át nem lép rajtuk. Ezért lépd át a határaidat. Akkor látod majd meg, meddig jutottál. Szegd meg a szabályokat, alkoss újakat. Legyél reformer, forradalmár, legyél egyedi. És legyél önmagad. Tévedj, bánd meg, tanulj belőle. Nem lesz rá több lehetőséged. 





2013. február 9., szombat

Angyalok és Démonok




Igen, vannak, akik drámáktól mentes életet élnek, de ugyanúgy vannak démonaik, akikkel nap mint nap harcban állnak. Nem az a fontos, hogy az élet egyes területein kiket győzünk le. A fontos, hogy abban a bizonyos harcban, ami fejben dől el győzedelmeskedünk-e vagy elbukunk. Nem az az igazán erős ember aki győz a másik felett. Hanem az, aki győzedelmeskedik saját maga felett, a rossz oldala felett.

I believe..

Mondhatnám, hiszen horoszkópom szerint halak vagyok. És bármennyire higyjek, vagy ne higyjek a horoszkópoknak. Ez lenne az én jelszavam. "Hiszek". És valóban hiszek. Hiszem, hogy lehetnek álmaim és azokat elérhetem, ha valóban küzdök érte. Hiszem, hogy megéri küzdeni. Hiszek magamban, hiszek a családomban. Hiszek abban, hogy a jó és rossz dolgok egyaránt okkal történnek. Hiszek a barátaimban, hiszek abban, hogy bármi is legyen, van valami felettünk álló. Azonban hiszem azt is, hogy elég, ha van hitem. Legyen az bármiben is. Lássam, vagy ne lássam. Nem kell hozzá feltétlen se templom se imaház. Szent hely lehet bármi, ahol szent dolgok történnek. És hinnem kell abban, hogy elérem amit szeretnék, még ha sok áldozatot és munkát is kell belefektetnem. De egy valamit ezalatt a kevés földön töltött idő alatt is megtanultam. Ahhoz hogy egy hegyet megmászhass, és megérdemeld hogy megmászod, ismerned kell minden apró ösvényét, köveit és repedéseit. És merj elindulni a járatlan úton.

Hiszek a hitemben, az erőmben. A mosoly erejében. A tudásban, amit senki nem vehet már el tőlem hiszen senki nem lehet túlöltözött, vagy túlképzett. És hiszek abban, hogy amit igazán jól akarsz csinálni szenvedéllyel kell tenned. Hiszek a szenvedély erejében. És gyermeki énem hisz még a tündérmesékben :)

És amiért ezt a blogot is vezetem! - Hiszek a kifejezés erejében. Az önmegvalósítás erejében!

HIT, TUDÁS, SZENVEDÉLY, MOSOLY, ERŐ












Beyoncé - If I Were A Boy




"If I were a boy"...Azt hiszem, sok lány van így ezzel a gondolattal..szeretnék megérteni a pasikat..hogy mit miért tesznek, vagy mondanak..mi van a " nem érdekel" és a "nem számít" vagy a "mindegy" mögött. Vagy, hogy mit rejt egy "jól van", mi rejtőzik a cinkos mosoly mögött..a pasik legalább ugyanolyan bonyolultak, mint a csajok..a nagy különbség, hogy a legtöbb lány szeretné megérteni őket..ők meg mintha homlok egyenest menekülnének, mintha félnének megismerni és megérteni egy nőt. Félnek attól, ami egy nőben lakozik. Talán félnek az erejüktől, a bátorságuktól, az érzelmeiktől, vagy csupán csak attól, hogy alárendeljék magukat egy belső erőnek és megnyíljanak, miközben sebezhetővé válnak? Pedig nem vagyunk veszélyesek (kivéve, ha arról van szó, akit szeretünk) és nem működünk bonyolultan. Szeretetre és bizalomra van szükségünk na meg persze a biztonságra. Ha megkapjuk, megháláljuk és viszonozzuk azt.

2013. február 8., péntek

Friday xoxo

Az érzelmeink terén nagyon hasonlítunk a sündisznókhoz. Nehéz kinyílnunk egy másik embernek legyen szó barátról,barátnőről, szerelemről. Nehéz hiszen megmutatjuk a sebezhető felünket. És igen, bármilyen kis negatív rezdülésre már húzódunk össze, megszúrva ezzel a másikat, ugyanígy tesz ő is. És így, bár szeretetre vágyunk, fájdalmat okozunk. Ez a folyamat tartson hosszú, vagy rövid ideig, szükségünk van rá, hiszen fájdalom nélkül nincs szeretet és beteljesülés sem..csupán némelyikünk jobban bírja a fájdalmat, mint a másik..:)


Ha valaki különleges, azt nem mindig vesszük észre. Vagy nem mindig a megfelelő pillanatban..néha talán túl későn. Hogy észrevegyük, kell bizonyos szintű intelligencia. Hogy fogadni és értékelni tudjuk, pedig még annál is több. Érzelmi érettség.



      




2013. február 7., csütörtök

Amikor arról mesélnek nekem, légy türelmes, várd ki a végét, nyugi eljön annak is az ideje. Először megfogadom a tanácsot és valóban türelmes leszek. Majd eltellik egy kis idő és kezdem elveszteni a nyugalmamat. Kétségbe esek. Vacilálok. Mi van ha mégsem? Mi van ha vesztegetem az időmet? Az értékes időmet?! Aztán mindig eszembe jut az a tény, amely kis világunkat mozgatja és amely rámutat arra, valóban érdemes várni mégha sokszor kiábrándítóan hosszadalmas is. Minden követ ismerned kell egy hegyen ahhoz hogy valóban úgy mászd meg ahogy megérdemli és hogy megérdemelhesd hogy megmászod..




"De ne gondolkodd túl a dolgokat, mert maradsz wanna be"

Hello - Goodbye


Képtelen vagyok búcsúzni mert a szia az nem viszlát..a viszlát pedig mindig egy új szia kezdete, lehetősége. Mégis mindig minden a búcsúzásról szól.
Én nem búcsúzok, mert az végleges. Elválni, azt már inkább, hiszen minden elválás egy "újraegyesülés" lehetőségét hordozza magában! Egy új
találkozást. Az első találkozás a kezdet, a többi találkozás pedig a folytatás. A találkozásokat soha nem kezdjük újra. Egy kapcsolatot, ami egyszer
elkezdődött, már csak a végső elválás tehet befejezetté. Azt pedig, nos, nincs ember aki várja. És valójában a halállal a köztünk lévő kapcsolat,
megszűnik létezni? A testi érintkezés része nyilván. Azonban van egy másik fontos része a kapcsolatainknak. A lelkeink kötődése. Vajon ez megszűnik
létezni? Mi van azokkal, akik szeretteik elvesztése után is önmaguk mellett érzik a szeretett embert. Mi van, ha olyan kapcsolatokat érzünk valódinak,
megfoghatónak, amelyek már megszűntek "létezni" a szó szószoros értelmében..Azt hiszem, itt kap értelmet a hit, a spiritualitás. Hogy hiszünk valami
megfoghatatlanban. Mert hinnünk kell benne, hiszen intelligenciánk túlmutat a fizikailag érzékelhető valóságon. Belenyúlik a lelki világba, abba a megfog-
hatlan, nem észlelhető de érzékelhető univerzumba, amelyben mindannyiunknak köze van a másikhoz. Életében és halálában egyaránt. S hogy elveszítjük
a lelkünket halálunk után? Senki nem bizonyította, mégis rengetegen hisznek abban, hogy testünk súlyvesztését halálunk után a lelkünk mindenhatóhoz
távozása okozza. Ekkor a lelkünk elbúcsúzik testünktől? Vajon szó szoros értelmében, ez lenne a végső búcsú? És ha az a lélek köztünk marad? Ha hiszünk
a misztikumban ,hogy egyes emberek itt ragadnak, a lelkük nem megy át a fénybe, és a közelünkben marad, egyfajta védőangyalként támogatva minket.
Ebben az esetben azonban, ez sem búcsúzás. Azzal, hogy eltemetjük őket, nem garantált, hogy végső búcsút veszünk. Mégis mindenki így hívja. Az, hogy
mi önkényesen úgy döntünk elbúcsúzunk, a mi döntésünk. A gyász döntése. A történelem során kialakult rituálé egy ember élet elvesztésekor. De vajon
ő is valóban búcsúzik? Valóban búcsúzni akar? Vagy egy egyszerűbb kérdés. Ha mi búcsúzunk, megkérdezzük a másik embert, vajon ő is így akarja e?
Van hogy egy találkozást az idő szakít félbe, van hogy egy váratlan történés. Van hogy két ember közös döntése. De vannak olyan elválások, amelyekről
azt reméljük, soha nem következnek be. És vannak olyan búcsúzások, melyeket soha nem dolgozunk fel.



I hope, I find a brand new me :)

Az elsőm


  1. Amióta az eszemet tudom, mindig papír és ceruza volt a kezemben. Firkáltam, majd színeztem. Rajzoltam majd betűket írtam egymás után szép sorba. Pocakos B betűket, kalapos T betűket. Majd szavakat. A szavak mondatokká forrtak össze, majd ah...ogy nőttem fel, úgy rendeződtek egyre értelmesebb mondatokká. Akkor már nem másoltam, vagy diktálás után írtam. A lelkemből írtam, a fejemben kavargó gondolatokat vetettem papírra véletlen sorrendben, mint a gépi lottó sorsolásnál. Majd ahogy felnőttem, megtanultam rendszerezni a káoszt a fejemben. Azóta a kezem nem áll meg és időről időre kiírja magából a gondjait, gondolatait. Látásmódját, érzelmeit. Szenvedélyemmé vált az írás, ahogy az életem is szenvedélyesen élem. Csak én nem kikiabálok. Én kiírok magamból mindent. 

    Bízom benne, hogy lesz hallgatóság, aki felé ez eljut. Köszönöm ha itt vagy és olvasol :)